Milyen viszonya van Debrecen polgárainak a helyhez, ahol élnek? Mennyire hordozza magában az adott hely saját történetét? Milyen módon determinált az épített környezet – a korábbi – természetihez képest? Jelen van e még a puszta a Baltazár Dezső téren?
Egyes keleti bölcselet szerint az élőlények, s köztük az ember is minden lélegzetvételével (újjá)születik s minden kilégzésével meg is hal egyben. S ez a ciklikusság jellemzi az első lélegzetvételtől a végsőig.
Köztéri video- és hanginstallációnkkal a közelmúltban megújult, urbánus környezetet (Baltazár Dezső tér, Debrecen, Hungary) emlékeztettük ősi valójára. A téren álló galéria öt ablakát hosszanti vetítővászonnak használtuk. A vetített képen a Hortobágyon felvett természet, horizont volt látható. A kép az emberi lélegzet ritmusához hasonlatosan lassan, megfontoltan, ritmikusan pulzált az élestől a homályosig, majd vissza.
A speciális hangszórókból a Hortobágy természetes hangjai és a lélegzés hangja, ritmusa volt összekeverve. A használt Audio Spotlight rendszer lehetővé tette, hogy a kiáramló hang csak egy határozott sávban legyen hallható. Ha a néző kilép a sugárzott „hangcsőből” nem hall semmit a lélegzésből. A vetített felület mellett elhelyezett hangfalak egymástól való távolsága az átlag gyalogos sebességének (5km/h) és lélegzési ritmusának volt megfelelő.
