(Imreh Sándor … című kiállítása elé)
Hal Foster: A valóság visszatérése c. könyvében (Hal Foster: The Artist as an Etnographer? The return of the real, 1996, MIT press), egy egész fejezetet szentelt a művész szerepének fejtegetésére, pontosabban azt a kérdést teszi fel, hogy a kortárs művész (attitűdje) lehet-e, s ha lehet, működhet-e úgy, mint egy etnográfusé.
Az etnográfia (néprajz) görög ethosz, azaz nép és a grapheia, azaz rajz szavak összeolvadásából származik, s az egyes népek megfigyelésével, azok szokásinak, hagyományainak, tágabb értelemben vett kultúrájuknak a jellemzésével foglalkozik.
Imre Sándor a városi lakótér és egy sajátosan városi szubkultúra, valamint a virtuális világ figyelője. Azonban nem áll meg a megfigyelő, leíró és értékelő pozíciójánál. A tapasztalatait beillesztve saját világába alakítja azt, s a megfigyelés és leírás után, aktív cselekedetként hoz létre egy összetételét tekintve egyedit, újat.
Imre Sándor ravasz művész, mikor már (a konzervatív értelemben vett) szépségre éhező szemünk majdnem megnyugszik egy romantikus belvárosi tájkép látványán, vagy színes alakok kis csoportján, mindig előkerül egy-egy elsőre nem feltűnő elem, döntően egy újságból kivágott figura, kollázzsá alakítva így a képet. A kollázs a dadaisták által elterjesztett technika, mely az értéktelen újságok címeit, fragmentumait olvasztotta egy képpé döntően a racionálisnak ellentmondóan. Az ő kollázs-alakjai egy nemzetközi, elsősorban a városi közterekre jellemző formanyelvet használ. Ezen kis alakok által, Imre Sándor városi tájképei és csendéletei kapcsolatba kerülnek a street arttal. A street art, vagy más néven az utca, és a köztér művészete, londoni Tate Modernben 2008-ban rendezett Street Art kiállítással végérvényesen helyet követelt magának a kortárs művészetben. Ma már olyan világsztárok jellemzik, mint Banksy, JR, de Magyarországon is ismert egyre több képviselője. Sándor, szakmai körökben legnagyobb sikert aratott munkája - Pécsett a köztéren látható diplomamunkája - is a kortárs művészet és az utca művészetének elegáns összegzése.
A kiállítás képeire és installációira sem foghatnánk rá egyértelműen, hogy street art munkákról beszélünk, de a tárlat dadaista volta is kétségbe vonható. Imre Sándor munkái sajátos alkotói attitűddel fűszerezett képek, köztéri beavatkozások. Munkáiban nem az etnográfus tudományossága fedezhető fel, hanem egy megrekedt jelenlét, a megélt pillanat állandóságának kutatása. Az a kószálás, ahol a kitűzött célok elsődlegessége mellett (előtt), a megtett út milyensége a fontos. A mai hangzatos és sematikus mellébeszélésben olyan ritka és kevéssé értékelt minőség.
…
Süli-Zakar Szabolcs
